Diósjenő és Kámor

Diósjenőn és környékén nincs olyan ember, ki ne ismerne történeteket Kámorról, s ne jönne izgalomba e név hallatán. Meglehet, hogy Magyarország sok várához, barlangjához, sziklaüregéhez fűződnek érdekes történetek, de ilyen sok és változatos, mint Kámorhoz fűződik, igen ritka. Találkozhatunk a rablólovag kincseivel, tündérszép leánnyal, rút boszorkánnyal, titokzatos barlangokkal, a múlt homályába vesző várak történeteivel.

A kámori várakról soha egyetlen írásos említés sem történt. Ezek a várak történelmi léptékkel mérve rövid életűek voltak. Valamikor két vára is volt. A felső, magas fekvésű, a hegytetőn elhelyezkedő vár korát a régészek felszíni leletek alapján Árpád-korinak, az alsó várat a késő középkorból származónak határozták meg. A két vár összetartozott. A felső vár maga valószínűleg a török idők előtt elpusztult, bár történeti források még 1826-ban is látható kőfalakról szólnak. Több alkalommal jártak a helyszínen barlangkutatók. A kámori barlangok a múlt hangulatát őrzik számunkra. A nagy méretű Csepegőkő barlangja az ősembernek, sőt a helyi hagyomány szerint még Sisa Pistának, az utolsó nógrádi betyárnak is menedéket nyújtott. A Hugóvilla mesterségesen bővített mélyedéséből még ma is igazán pompás kilátás nyílik a völgybe.

Mesébe illő történetek Kámorról

Több történet kering egy Kámor nevezetű rablólovagról, aki a kincseket a barlangba rejtette. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy a kámori várnak fényes tornya volt, ami a hajnali nap felkelő sugarait visszatükrözve jól látható volt a jenői főutcáról. Más változat szerint Budáig is ellátszott. Egy boszorkányhistória is fűződik a várhoz. 1700-as években bejelentés érkezett a község előjáróihoz, hogy Kámorban egy boszorkány él. Egy kis házikóban magányosan éldegélt ott egy öregasszony, kit azonban senki sem ismert. Ha valaki arra járt beszaladt aházba. Az ügyet kivizsgálandó küldöttség kerekedett fel, kivizsgálni az ügyet. Az anyóka meglátván őket beszaladt a házba. Szólongatták, dörömböltek de senki nem válaszolt. Betörvén senkit nem találtak a házban, felgyújtották s megvárták míg leég. Mikor teljesen leégett megtalálták a barlang bejáratát. Így az anyóka itt menekülhetett el az égő kunyhóból s talán még ma is él.

Ilyen mesébe illő helyiségről kapta a fogadó a nevét. Talán egyszer mikor mi már nem leszünk, rólunk s a Kámor Fogadóról is keringenek majd kalandokkal teli, mesébe illő történetek.